Legalábbis, most úgy tűnik. Ma már egészen jó volt az idő, kisütött a nap, nem esett az eső, ki is mentem a gyerekekkel a játszótérre. Kétszer is. Egyszer délelőtt, egyszer pedig délután. De, meg is lett az eredménye, ma egyiket sem kellett elaltatni.
Most kezdődött el a kéthetes oktatási szünet, ezért kislányunk óvodája is zárva lesz. Nem baj, kisfiam viszont túl van a beszoktatásos időszakon, úgyhogy keddenként és csütörtökönként ebben a két hétben is be fogjuk vinni. Legalább szokja a környezetet. Úgy tűnik, hogy tetszik neki a bölcsi, múlt héten már nagyobb drámák nélkül zajlott a beszoktatás. Majdnem minden nap aludt is bent, illetve pénteken a következővel fogadtak a dadusok: "Nagyon jól volt ma a kisfia, nagyon sokat evett! Evett spenótot hallal, krumplipürét, befőttet, pudingot és sajtot is. Nagyon sokat evett!" Szóval, látszott rajtuk, hogy nem láttak még gyereket, aki igazán jól tud enni, márpedig ő tényleg tud, ha akar. Most pedig akart, és ennek mi nagyon örültünk, mivel azt gondoltuk, hogy ez a konfortérzetét jelzi.
A nyelvtanulásban pedig eljutottam odáig, hogy már a beszélgetéseket, a TV-ben a dialógusokat is nagyobbrészt úgy hallom, hogy meg tudom különböztetni a szavakat. Na, ez eddig nem ment, kb 3 hete pedig működik. Ez a jelenség számomra egészen megdöbbentő, ugyanis eddig ilyen élményben nem volt részem. Mármint abban, hogy valaki beszél hozzám egy általam valamennyire ismert idegen nyelven, és - kis túlzással - a legkisebb általam elkülöníthető nyelvi egység egy mondat volt. Valaki beszélt a TV-ben, azt hallottam, hogy mond egy mondatot, nem szavakat, vagy szókapcsolatokat, hanem egy mondatot. Szörnyű volt. Mindez annak ellenére volt így, hogy tanultam a nyelvet, mielőtt ide jöttünk volna. Na, most ez a rettenetes állapot múlt el. Mondjuk, azt is érdemes tudni, hogy, ha egy farnciának elmondom, hogy külföldi vagyok, nem beszélem még túl jól a nyelvet, kicsit lassabban mondja, akkor, ha egy kicsit is rosszindulatú, tud úgy beszélni, hogy esélyem sem legyen megérteni. És sokszor akar is, de nem akarok igazságtalan lenni, nagyon sokan nagyon kedvesek, normálisan állnak a problémához.
Itt volt sógorom, talán két napot szeretett volna itt eltölteni - Oxfordban tanít, onnan ugrott át - de végül is jóval hosszabbra sikerült az itt tartózkodása, mivel elkapott egy jó kis vírust, ami miatt ágynak dőlt nálunk. Vele beszélgettünk erről a jelenségről is, meg arról, hogy miért nem lehet az ugyanazon országból érkezetteknek az anyanyelvükön beszélgetni - egymás közötti magánbeszélgetésben sem, tehát nem a teljes munkavégzés időtartama alatt - a munkahelyen. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a franciák elvesztik a biztonságérzetüket, ha valaki nem az ő nyelvükön szólal meg. Van benne valami, de mindezzel együtt, nagyon agresszíven tudják megkövetelni néha, hogy az ember franciául beszéljen egy adott szituációban, még akkor is, ha az teljesen indokolatlan. ( Pl. 3,5 éves kislányomon a fodrásznál, két hónap itt tartózkodás után! A fodrásznő egészen elmebeteg módon állt hozzá a dologhoz, de ezt most nem fejtem ki bővebben.) Röviden összefoglalva, némi általánosítással fűszerezve, van egy pár közös dolog a magyarokban és a franciákban. Mindkét nemzet nacionalista, egyik nemzet fiai sem nagyon beszélnek idegen nyelveket. A különbség pedig, hogy a franciák ez utóbbira úgy látom, hogy büszkék, a magyarok legalább cikinek érzik, hiszen, mégiscsak egy kis nemzet fiai volnánk.
Jövő héten megint zsákbamacskát kaptok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alice in Wonderland 888 2013.03.07. 19:05:14
Ehhez viszont:
" Röviden összefoglalva, némi általánosítással fűszerezve, van egy pár közös dolog a magyarokban és a franciákban. Mindkét nemzet nacionalista, egyik nemzet fiai sem nagyon beszélnek idegen nyelveket. A különbség pedig, hogy a franciák ez utóbbira úgy látom, hogy büszkék, a magyarok legalább cikinek érzik, hiszen, mégiscsak egy kis nemzet fiai volnánk."
hozzátennék valamit:
a különbség szerintem óriási, hiszen a francia nyelvet használták anno az európai királyi udvarokban...az volt a minimum, hogy a hercegkisasszonyok tudjanak beszélni franciául és a diplomáciai társalgás is franciául folyt.
Többek között Mária Terézia is ezt a nyelvet követelte meg az udvartartásától, ahogyan több királyi udvar is...
Míg a magyar nyelv hivatalosan beszélt nyelvvé csak 1844-ben vált.
Így érthető, hogy a franciák a mai napig "el vannak szállva" és csak a saját nyelvükön szeretnek leginkább társalogni- bár hozzáteszem, kivételek mindig vannak...
KnockKnock 2013.03.08. 13:41:06
Akkor tovább árnyalom a képet, nem biztos, hogy erre a franciák joggal lehetnek büszkék. Mert valóban így van, a francia a diplomácia nyelve. Viszont a franciák nagyon sokat tettek azért, hogy ez így legyen. Ezt nem éppen szalonképesen tették. Talán te is tudod, hogy a középkor végén az újkor elején - ha jól emlékszem az időszakra - tűzzel vassal írtották a nem francia nyelveket a mai franciaország területén. Mivel, talán csak Ile de France volt francia nyelvű, azon kívül nagyon sok egyéb, rokon nyelvű népcsoport élt ezen a területen. Szóval, arra szeretnék kilyukadni, hogy nem egy olyan államalakulatról van szó, mint pl. Németország, ahol különböző nyelvjárásokban bár, de egy nyelvet beszélő nép élt és él jelenleg is, hanem egy nyelvileg heterogén népességből, erőszakkal faragtak homogén nyelvű közösséget, aholis az összetartozást ez a részben erőszakkal mindenkire rákényszerített nyelvvel valósítják meg. A nyelv a fő kötőanyag, és a bevándorlókat is ezért kényszerítik rá a nyelv használatára ennyire keményen. Szerintem tudják a franciák, de legalábbis érzik, hogy egyszerűen szétesne a kultúrájuk, ha akár a bevándorlók miatt, egy többnemzetiségű országgá válnának. Játszunk el a gondolattal, pl. az arab közösség mekkora erőt képviselne, ha hivatalosan, de legalább megtürten használhatnák a nyelvüket?
Csak kicsit szerettem volna kiegészíteni az egyébként helyes felvetésedet.
KnockKnock 2013.03.08. 13:42:22
A fentiek persze nem mentik a magyar "nem tanulunk nyelvet" mentalitást, ezt kifelejtettem a válaszból.
Alice in Wonderland 888 2013.03.08. 15:37:12
Értem, amit mondani akarsz.
Ám én abszolút francia és francia nyelv párti vagyok. ;)
Minden országban voltak csúnya dolgok, rengeteg olyan, ami kimaradt a történelem könyvekből...ugye, a németeket sem kell félteni, volt ott egy H. betűs rém, aki megmondta, ki méltó ahhoz az országhoz.
Végigmehetnénk az összes eu-i országon, töriből kiváló vagyok..:)
Ám oda jutnánk, hogy mindenhol történtek olyan dolgok, amik miatt szégyelhetné magát az adott nemzet.
A magyarok sem kivételek, most is gyönyörűen bizonyítják.
Az arabok előtt pedig le a kalappal, akiket én ismerek sosem nyavalyognak, hogy meg kell tanulni ezt a csúnya nyelvet: ez a feladat, csinálják és kész.
Nem vagyok oda értük, de egy-két iskolatársam előtt le a kalappal...még sosem láttam olyan kitartó embereket, mint ők. Ugyanakkor nem szeretnék itt arabul beszélni, de ők nem is vágynak erre. :)
A spanyolok is nagyon igyekvőek, a románok előtt is fejet kell hajtanom, bárki bárhogy bírálja őket...én egyedül magyarral találkoztam, aki állandóan panaszkodott a nyelv miatt, kritizálta az országot stb...
Az összes többi nemzetiségű barátunk elégedett, szeret itt élni és azt nézi, hogyan élhet jobban az új, választott hazájában, nem azt, hogy mi a legnehezebb itt és milyen rossz, hogy meg kell tanulnia a nyelvet...
Szóval, szerintem a legneccesebbek a magyarok és néha ez elég rossz érzés.
Mondanom sem kell, a baráti köröm nagy része nem magyarokból áll.
Tisztelet a kivételnek, köztük neked is,ne érts félre, kedvelem a gondolataidat és a kitartásodat.
Alice in Wonderland 888 2013.03.08. 15:40:47
Én is kifelejtettem: egyedül a magyarok várják el, hogy nyelvtudás nélkül minden az ölükbe potyogjon: munka, lakás, segítség és persze rengeteg pénz- így nagy kegyesen képesek elviselni a "csúnya" franciákat és azt, ahogyan élnek...a legnagyobb gondja egy spanyol barátomnak, hogyan oldják meg azt, hogy jöhessen a család és mennyi pénzt tegyenek félre, hogy lakást vehessenek...míg egy magyar ismerősöm azzal fáraszt, hogy "vazze, ezt a helyet szereted? Itt még túrót sem lehet kapni"...;)
Gondolom, érted, mire célzok...
Alice in Wonderland 888 2013.03.08. 15:45:33
Csak annyit akartam hozzátenni, hogy engem a hideg ráz, ha belegondolok, hogy itt más nyelven szólnának hozzám...így is nehéz néhány dialektust értenem...viszont szeretnék menni Bretagne-ba és az ottani breton nyelvet kicsit jobban megismerni.
Imádom őket!
Szép hétvégét nektek a kicsikkel, KnockKnock!
KnockKnock 2013.03.08. 19:53:28
Igen, Európának sok nagy bűne van. Az általam kifejtettekkel csak arra akartam felhívni a figyelmedet, hogy talán pont a valamikori erőszakos elfranciásítás lehet az a tudat alatti ok, amiért ez a nemzet ennyire ügyel a nyelvére. Nem hatósági szinten, hanem az állampolgárok is egyenként. Már amennyiben lehet egy nemzetet perszonalizálni.
Igen, pont ez a mentalitás, amit te is említesz, az egyik legrosszabb magyar szokás. De én edddig itt még nem találkoztam vele - lekopogom.
Az, hogy a nyelvet meg kell tanulni, számomra evidens, azzal is számoltam, hogy nem lesz egyszerű, de meg kell, és nmeg is fogom tanulni, csak kell még egy kis idő hozzá.
Arra is emlékszem, amikor a II. FIDESZ kormány első évében talán, a KDNP ifjúsági tagozata(?) összeállított egy listát, hogy miért érdemes hazamenni külföldről. A listán volt a túró rudi is. Mi már akkor terveztünk idejönni, a listáról tudomást szerezve azon morfondíroztam, hogy vajon azon frissiben, hogy lenyúlták a magánnyugdíj vagyont, a túró rudi miatt valaki a homlokára fog-é csapni, mondjuk, Lyonban, vagy Londonban, akár Barcelonában, és menten megveszi a repjegyet Budapestre. Kötve hiszem. De nem akarok politizálni, mert gyomorgörcsöm lesz attól, ami otthon van. Kellemes hétvégét!