A múlt heti bejegyzéshez tartozik, de csak csütörtök délután kaptuk kézhez kislányunk bizonyítványát. Bizony, az oviban az év végével értékelik a gyerekek teljesítményét. Nagyon büszkék vagyunk, mivel a nyelvi kézségeken kívül minden másban a legjobb értékelést kapta. Az igazgatónő megdicsérte, azt mondta, hogy nagyon jó tanuló, és a nyelvi lemaradást is szépen elkezdte behozni, de azért még dolgozni kell rajta. Ezt eddig is tudtuk, de ilyen jó értékelésre nem számítottunk.
Ezért a remek bizonyítványért kapott egy görkorcsolyát. Hogy milyen színűt? Milyen színűt, milyen színűt, hát persze, hogy rózsaszínűt, kis virágokkal. Természetesen, hozzáillő rózsaszín, kisvirágos védőfelszereléssel, halálosan néz ki benne a kis szőke. Már egyszer elmentünk gyakorolni, 5 perces menet volt, de nem estem kétségbe, ez egy lassú folyamat lesz, remélem, hogy október végéig meg fogja tanulni annyira, hogy önállóan tud majd vele legalább gurulni.
Kisfiúnk újra beteg, egészen bizarr tüneteket produkál. A hőmérséklete teljesen indokolatlanul felmegy, majd magától visszesik a normál tartományba. Nem is értem, hogy mi ez, hiába vittük el orvoshoz, a bölcsiben meg magyarázkodni kellett, hogy nem vagyunk mi trehányak, de nem volt eddig semmi baja a hétvégén a gyereknek. Persze, láza nem volt szerdán, de van egy fogadásom, hogy csütörtökön, csak a bölcsi tiszteletére lesz.
Mivel az eddigiektől eltérő infókat hallottam a saját társadalombiztosítási lehetőségeimmel kapcsolatban, ezért kedden elmentünk kislányommal Argenteuil-be az AMELI irodájába. Kicsit dekoncentrált voltam, ennek következtében előbb elmentünk Cergy-be, ahol a CAF található, és pont az ellenkező irányba van. Na mindegy, plusz 20 km. De a hivatalban, miután a recepción nem hagytam magam lepattintani, egy nagyon kedves hölgy fogadott, aki mindent el is mondott, jogosult vagyok Anna révén a TB-re. Ezért aznap, mikor ez a bejegyzés megjelenik, elmegyek, leadom a papírjaimat. Úgysem lesz belőle szeptember előtt semmi, mivel mindenki elutazik júliusban.
Grátiszként, szerdán meg akarták nősíteni kisfiamat. Történt, hogy a játszótér kerítésébe kapaszkodva csodálta a fiatalember a közeli ringlispílt, ami mellett két 14 éves lányka ült. Akik, ahogy meglátták a bámuló kék szempárt, azonnal odajöttek, elkezdtek gügyögni, és a következő párbeszéd hangzott el köztük:
- Hú, de szép kék szemei vannak!
- Tényleg nagyon kék, szerintem menjél hozzá feleségül!
- Nagyon cuki, mennyi idős lehet?
(Itt megmondtam, hogy 20 hónapos.)
- Akkor csak 12 év a korkülönbség!
- Ugyan már, de tényleg gyönyörűek a szemei, hogy hívják?
Erre nem számítottam. Lesz mitől tartani, azt hittem, csak a kislányomat kell majd óvni, de úgy látszik, akinek itt kék szemei vannak, az veszélyben van! Annyira azért nem lesz szörnyű sorsa a fiatalembernek, úgy vélem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alice in Wonderland 888 2013.07.12. 11:22:39
Gratula a bizonyítványhoz, ügyes a kislányod!
Próbálj meg pihenni, úgy olvasom, most már nagyon rádfér...:)
Szép hétvégét!