Több vállalkozás foglalkozik magyar gyógytornászok franciaországi közvetítésével. Ennek oka alapvetően az, hogy a francia egészségügyi rendszer import gyógytornászokra rendezkedett be. Anna szerint gyenge a képzésük. De az is lehet, hogy egyszerűen csak olcsóbb a gyógytornászt megvenni, mint kiképezni, ki tudja.

Ahhoz, hogy ebben a munkakörben dolgozhass, honosíttatnod kell a magyar gyógytornász diplomádat. Ez egy egyszerűnek hangzó feltétel - gondolod te - , hiszen az emberek mindenütt ugyanúgy működnek, ebben a szakmában nem lehet eltérés abból, hogy az egyik országban négy lábujj van a lábfejeken, amott pedig hat, hiszen mindenütt öt a számuk. Igen, ez igaz, viszont az oktatás során hallgatott tárgyakhoz kapcsolódó minimálisan meghatározott gyakorlati órák száma, a vonatkozó francia jogszabály alapján jóval magasabb, mint amit a Semmelweis Főiskolán a hallgatóknak előírnak. Sőt, hogy még tovább bonyolítsam, a tantárgyleosztás, elnevezés sem felel meg egy az egyben a két országban. Ugyanis, míg a franciák a geriátriát külön kezelik, így arra külön gyakorlatot is kapnak a kinti hallgatók, addig Magyarországon ilyen néven nem végeznek gyakorlatot, a geriátriátriai gyakorlatot más tantárgyakhoz kapcsolódóan integráltan végzik el.

Kicsit előre szaladtam, mivel egyelőre ott kéne tartanunk, hogy megtaláltuk a közvetítőt, akivel elkezdtük a folyamatot. Sajnos, nem vele fejeztük be, mivel együttműködésünk nem volt zökkenőmentes. Szépen fogalmaztam meg? Mélyebben nem akarok belemenni, egészen egyszerűen nem találtuk meg a közös hangot, kérdéseket tettünk fel, amelyekre nem kaptunk választ, vagy nagyon furcsa hangnemben kaptunk válaszokat.

A közvetítő valamikor tavasszal, április, május hónap elején bekérte a szükséges papírokat, a honosításhoz, majd elküldte a megfelelő hivatalba. Ott sem őrölnek ám gyorsan a malmok, nehogy azt gondold, a francia hivatalnok is nagyon megrágja ám a falatot, mielőtt lenyeli. Ennek eredményeképpen június utolsó napjaiban kaptunk egy levelet, amiben arra hívták fel Anna figyelmét, hogy a beküldött anyagát milyen szempontok mentén kell újrastrukturáltan megküldenie, valamint milyen további információkkal kellene kiegészítenie annak érdekében, hogy kérelmével kapcsolatban a július 5-én esedékes bizottsági ülésen kedvező döntés születhessék. Volt uszkve 3 napunk arra, a főiskolai szünet elején, hogy a tanulmányi osztállyal az újraszabott táblázatba foglalt gyakorlati órákat tartalmazó levelet aláírassuk, összeszedjük a szükséges további papírokat, megírjuk a mindennek magyarázatára szolgáló kísérőlevelet - amelyben a bejegyzés elején említett gyakorlati óraszám eltérésre szolgáló magyarázatra, valamint a helyette meglévő gyakorlat bemutatására is sort kell keríteni - majd mindezeket lefordíttassuk, majd elküldjük. Izgalmas napok voltak, már csak azért is, mert a hivatal által küldött levélben mellékesen megemlítették, hogy, ha erről a júliusi időpontról lekésünk, szeptemberig kell várnunk. Nem akartunk addig várni, ezért gyorspostával feladtuk a levelet.

A válasz nem késlekedett sokáig, kéne írnom, de sajnos, nem írhatom, mivel a válasz nagyon sokáig késlekedett, annak ellenére, hogy a júliusi ülésen Anna kérelmével kapcsolatban kedvező döntés született. Csak július utolsó napjaiban adták postára az erről szóló dokumentumot. Ott sem sietik el a dolgokat.

Ugyanis, a francia hivatalnok is szeretne nyáron szabadságra menni, előtte kiküldi a szükséges leveleket, de nem elég neki az, hogy mindkét postázott levelünk tartalmazta Anna postacímét, mailben még címmegerősítést kér. Még ezzel sem lenne baj, ha Anna nem felejti ki a házszámot a mailből, igaz, hogy egy órán belül újra küldte a címet, immár helyesen, és a boríték csak két nap múlva lett kint postára adva, de házszám megjelölés nélkül. Ám, még ezzel sem lenne probléma, ha a küldemény RL számát megtudtuk volna időben, mivel akkor nem fordult volna elő az az eset, hogy augusztus 3-án Magyarországra érkezik a küldemény, 6-án pedig visszaindul a feladóhoz, mivel nem kézbesíthető. De ez történt, ezért csak szeptember első napjaiban vehette Anna kézbe a honosításról szóló dokumentumot, melynek birtokában vállalhat franciaországi állást.

Ekkor a munkakeresési fázis következett, melynek során, mivel az eredeti közvetítővel sajnos nem sikerült dűlőre jutni, így egy új, Párizsban élő közvetítő által szerzett Anna munkát, ahol október 8-án kezdett.

A legújabb fejlemény az, hogy Anna 12-én átvette a bérelt lakást, és azóta már egy csomó dolgot el is rendezett benne. Részint abból a holmiból, amit az autóval együtt vittek ki hozzá, részint az újonnan vásárolt bútorokból. Én a gyerekekkel, ahogyan írtam a múlt csütörtökön is, 17-én délután repülök Párizsba. Nagyon lassan telnek az utolsó napok.

De vajon miért is késlekedett az én elutazásom a gyerekekkel Anna után? Erről is szó lesz november 22-én.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.