Még otthon voltunk, amikor Orbán Viktor hírhedt "hanyatló nyugat"-os beszéde elhangzott. Már nem is emlékszem a pontos dátumra. Csak hónapokkal később tudtam megfogalmazni azt, ami már akkor valamelyik használaton kívüli agytekervényem félhomályos regiszterében megmoccant. Ez pedig egy nagyon régi vicc, amit még bőven a rendszerváltás előtt hallottam, így hangzik, aktualizálva:

A hanyatló nyugat ott áll a szakadék szélén......és nézi Magyarországot, amint szakadék mélyén vergődik.

Az eredetiben természetesen kapitalizmus és szocializmus szavak szerepeltek. A lényeg az, hogy nagyon szeretném, ha Magyarország is úgy hanyatlana, ahogyan itt hanyatlik minden. Most abba nem mennék bele bővebben, hogy Orbán Viktor ezzel a kijelentésével erősen keverte a szezont a fazonnal, ugyanis a hanyatló nyugat már mindenhova betette a lábát, tehát a világ - benne Kína és az egész távol-kelet is, Oroszország - fertőzött a  hanyatló nyugat filozófiája, működési mechanizmusa által. Sőt, a kínai gazdasági sikerek jelentős részben a hanyatló nyugat termelési filozófiájának átvételével, Uram bocsá' ellopásával válhattak valóra. Legalábbis nem tagadható el a nyugati gazdasági filozófia, termelési technológiák nagyon jelentős befolyása.  Tehát, ha nem akar valaki a hanyatló nyugathoz tartozni, akkor gyakorlatilag a világból kéne kivonulnia. De, tényleg nem akarok belemenni a politikába, pusztán érzékeltetni szeretném, milyen költségvetési sarokszámokkal lehet itt megélnie egy K-európai, kétgyermekes, egykeresős családnak. Egy korábbi bejegyzéshez kapcsolódó kommentben, humán-értelmiségi kritikát kért rajtam számon valaki. Jelen bejegyzésben erre nem lesz módom, mivel a költségvetésünkben az arányok sokkal élhetőbb összképet mutatnak, mint az otthoni költségvetésünk esetében. (Persze, mielőtt bárki a szememre vetné, hogy csak a  szépet és a jót írom le, jelzem, lesz még itt sírás és fogaknak csikorgatása is, ha már a nagyon magyar lelkünknek azt is látnia kell, hogy rossz is lehet valahol. De, a fanyalgóknak leírom, alapvetően jó itt. Eleve nincs itt Orbán, Matolcsy és a - véleményem szerint - töketlen, velejéig korrupt és inkompetens, ostoba és arrogáns magyar politikai elit, oldalfüggetlenül, ami már önmagában nagymértékben növeli a komfortérzetemet. Igen, itt is lehet, hogy hasonlóak a politikusok, de alapvetően optimista vagyok, feltételezem, hogy annyira mélysötét és szenzációsan gerinctelen bandát nem sikerült itt verbuválni, mint amit az elsikkasztott rendszerváltás otthon eredményezett.)

Az alábbi számok a november 19. - december 18. közötti intervallum tényadatain alapulnak.

Először is, nézzük a bevételeket. Anna fizetése, nettó 1790,- euró, és a gyermektámogatások, eddig havi 300 - 400 euró körül. Pontos számot nem tudok mondani, mivel december végén adtam be a CAF-ba itt a papírokat, azért, hogy teljesen hivatalos módon, a családi pótlék, az esetleges lakhatási támogatás, és a GYED is innen érkezzen. Ennek az a jelentősége, hogy az unió miatt mi innen kell, hogy kapjuk a családi támogatásokat. Ám a GYED-re nem vagyok itt jogosult, mivel nem dolgoztam legalább két évet az országban, ezért azt otthonról fogjuk kapni, különbözeti támogatásként. Szóval számoljunk a GYED és a CSP összegével, ami forintban kb. 142ezer, euróban durván 498,- euró, 285 Ft/Euró árfolyamon számolva.Tehát összesen 2288,- euróból gazdálkodhatunk. Amiből helyből le kell vonni a lakhatás költségeit, amelybe beletartozik a bérleti díj, a lakásadó havonta törlesztve, a közüzemi számlák, a lakásbiztosítás és az SFR – az internet, kábeltévé és telefonszolgáltató – havi díja. Tehát 670+60+60+35+30=855,- euró. (Tegnap kaptuk meg a közüzemi szolgáltató számlarészletezését, amiből kiderült, hogy ebben az évben - a november 12. -december 12. közötti intervallum fogyasztását alapul véve - 90,- euró lesz a havi díj, tehát 30,- euróval magasabb, mint ami a fenti számításban látható.)

Marad tehát 1433,- euró. Ebből kell kifizetni az élelmiszereket, a pipere és tisztítószereket, a postai költségeket, irodaszereket, papírárukat. Ezek mindösszesen 656 eurót tettek ki az első harminc napban. Élelmiszerre ezen belül ebben az intervallumban 520,- eurót költöttünk. Igen, sanyarú sorsot említettem, így is van, meg kell néznünk, hogy mit veszünk meg, csakúgy, mint otthon. Nem tehetünk be bármit a kosárba, ami megtetszik, hanem számolnunk kell. Ezért leárazott sajtokat veszünk, és mindennap olcsóbb csirkemell filéből, vagy egész csirkéből, marha vagy nagyon ritkán, disznóhúsból főzök a gyerekeknek. Persze, itt a lejárat közeli élelmiszereket drasztikusan leárazzák. A lejárat közeli pedig nem minden esetben jelenti azt, hogy két napon belül kell felhasználni, akár egy hét is lehet még a lejáratig. A gyümölcsök közül sem vesszük meg a drágább banánt, narancsot, almát, kizárólag a legolcsóbbat, amely látszólag származási helye tekintetében különbözik a drágábbtól. Az az igazán döbbenetes benne, hogy otthon élelmiszerre, havonta 80-100 ezer forintot költöttünk, tehát valamivel kevesebb, mint dupla annyit költünk ennivalóra, mint otthon. De ki tudunk mindent fizetni úgy, hogy marad szabad keretünk a hónap végére.

Tehát marad 777,- eurónk a ruházkodásra, közlekedésre, vendéglőre, gyógyszerre, egyéb kiadásokra. A vonat és metró közlekedés viszonylag drága, de arra csak akkor kell költenünk, ha be szeretnénk menni Párizsba, egyébként a nagybevásárlást hetente egyszer autóval célszerű intézni. Egy liter benzin 1,4 euróba kerül, 285 Ft/Euró árfolyammal számolva 401,-Ft/L. Nem tudom, hogy most mennyi otthon, de érdemes tudni, hogy a minimálbér kb. 1450,- euró. Szóval, könnyebb itt kifizetni ezt az árat, mint az otthoni fizetésből az otthoni üzemanyagárakat. Ebben az intervallumban elköltöttünk 108,- Eurót benzinre, valamint egy párizsi utazásra. Ez egy tank benzint jelent, durván 47 euróért, valamint a vonat és metró jegyeket. Tehát marad, ami marad. Ezt a maradékot mi egyelőre a lakás felszerelésére fordítjuk, mivel rengeteg dolog hiányzik még ahhoz, hogy komfortosan tudjunk élni. Ezt otthon nem engedhettük meg magunknak, a fizetéseink – kettőnk bevételéről és a hazai családtámogatásról van szó – a napi szintű megélhetésünkre volt épp, hogy elég, úgy, hogy nem kellett lakást bérelnünk. Tehát ez a 669,- euró az az összeg, amit bútorra, szőnyegre, ruhára, konyhai eszközökre, mozira, színházra és vidámparkra költhetünk. Még mindig csak egy fizetésnél járunk.

A teljes képhez azt is figyelembe kell venni, hogy amit itt nettó fizetésnek hívnak, abból csak a járulékok vannak levonva, az adóelőleg nem, tehát ez éves jövedelemadó kötelezettség teljesítése még hátra van. Nagyon nagyvonalúan azt mondhatjuk, hogy egy gyermektelen személy kb. egy havi fizetését adózza évente. Mivel itt valódi családi adózás van, ezért két gyermektől érezhetően csökken az adó összege, olyannyira, hogy három gyerektől gyakorlatilag nem is kell jövedelemadót fizetni. Tehát, nekünk két gyermekkel számolva mondjuk havonta 150,- eurót kellene félretennünk, hogy a teljes, egy évre eső adót kifizethessük.

Összefoglalva, észnél kell lenni, de szolidan, tisztességesen meg lehet élni egy fizetésből is, persze ugrálni nem lehet, de minden nap fűtött lakásban alszunk, rendesen étkezünk, és ha akarunk, akkor meg tudunk inni este egy pohár jó bort – akár kettőt is -, valamint otthonról luxusnak tűnő ételek is kerülnek olykor az asztalra. Ami nekem egyelőre szokatlan, hogy figyelni kell a centeket is, otthon annak nem volt jelentősége, hogy 125,- vagy 128,- forintba kerül valami. Itt viszont nem mindegy, hogy 1,- vagy 1,25 euró az ár.

Január 14-re kaptam egy új időpontot az önkormányzathoz a nyelvtanfolyam végett, egy tesztet kell írnom, úgy tűnik hogy mégis bekapcsolódhatok a már korábban indult tanfolyamba. Persze, ez csak a teszt után derül ki. Kell szereznünk valakit, aki vigyáz a gyerekeinkre, amikor én tanfolyamon leszek. Ez külön költség lesz, havonta kb. 150-200,- euró.

Jövő héten a számomra furcsa, szokatlan vagy érdekes dolgokról fogok írni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.