Nagylányunk megtanult olvasni. Na jó, nem de úgy tud csinálni, mintha. Történt hétfő este, a meseolvasás után, hogy kitalálta, hogy most ő olvassa el nekünk a mesét. Szerepcsere, az vicces tud lenni. Maszat-könyvet olvastam előtte fel, tehát azt kezdte ő olvasni. Ami abból állt, hogy a képekről előhívta a móriájából a hozzá tartozó szöveget. De, ami döbbenetes volt a dologban, hogy kisebb tévesztéseken túl, fel tudta mondani a szöveget. Persze, már egy "párszor" elolvastuk neki ezt a mesét, de akkor is meglepődtünk rajta. Főleg, mivel ugyanazt a színjátékot adatta velünk elő, csak fordítva, amit én szoktam vele, amikor ezt a mesét olvasom. A mesében a főhős egy Maszat nevű kisfiú, aki a konyhakertben megkeresi az elbújt zöldségeket. Amikor megtalál egyet, akkor annak a nevét nem én olvasom fel, hanem kislányomnak kell mondania, mi a képen látható zöldség. Így már legalább ismeri a könyvben szereplő zöldségeket, és nem akad össze a nyelve sem a karalábétól.

Szóval, ahogy feküdtünk a két oldalán, elolvasta nekünk a mesét, vagy ötször, és amikor egy zöldséghez ért, rámutatott, majd rámnézett, várva, hogy mondjam a nevét. Engedelmes papa voltam, mondtam. De amikor fel akartam ülni, megcsipkedte az arcomat, és azt mondta: "Feküdj csak vissza, nagy huncut vagy!".

A szerepjáték szokatlan volt, de elfogadtuk a szerepünket, nem lázadtunk, szófogadó szülők voltunk, ami a meglepetésnek is köszönhető, illetve annak, hogy leányunk teljesen természetesen viselkedett a "szülői" szerepében.

Nemrég lett négy éves, mi lesz később?

Az oviban, az év végére tekintettel odaadták az év közben készített munkákat. Nagyon szépen, tematikusan foglalkoztak a gyerekekkel. Kislányunk rajzai szépen összefűzve kerültek hozzánk. Nagyon büszkén lapozgatta, mutogatta őket. Döbbenetes a fejlődése, ami jól követhető, mivel hónapra van bontva az anyag.

Kisfiunk is alakul, megint a fogaival nyüglődik és éppen pohárból tanul inni. Aminek következtében a környéke úszni szokott, mikor nekiveselkedik, de ezt is meg kell tanulni.

Anna pedig felvételt nyert a francia gyógytornász-kamarábam egy szerda délutáni elbeszélgetést követően.

És én? Velem semmi nem történt, majd talán kicsit később.

Kellemes csütörtököt és pénteket, és persze hétvégét is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.