A döntés után nekiálltunk körülnézni, hol, milyen feltételekkel tudunk élni, dolgozni. Akkor még csak egy gyerekünk volt, de mindenképpen szerettünk volna még egyet, mielőtt belevágunk. Ezért is szántunk az előkészületekre ennyire hosszú időt, majd' két évet. Úgy okoskodtunk, hogy a gyógytornász szakma kelendőbb lesz, mint a közgazdász, erre építettük a munkakeresési stratégiát. Szempont volt a nyelv, a klíma, a szociális ellátások rendszere, az elérhető fizetés, az általános munkaerő-piaci helyzet, valamint a távolság. A távolság miatt ugrott Ausztrália, a klíma miatt Svédország. A nyelv pedig szabadon választott, végül is, ha van rá másfél éved, hogy megtanulj egy nyelvet, abból már nagy baj nem lehet. Persze, azzal tisztában vagyunk, hogy hiába tanulunk bármennyit franciául itthon, két gyerek mellett, lesz mit tanulni kint is. De ez nem baj, nyelvi környezetben könnyebb lesz a tanulás.

Mégis, mi kell még, az elhatározáson kívül? Persze, pénz. A tartaléknak fedeznie kell az előkészítés költségeit - engedélyek, honosítási költségek, útlevelek - az odautazás költségét, az autó kijuttatásának költségét, a lakásbérlés, kaució és a berendezési tárgyak költségeit, valamint, legalább az első hónap megélhetési költségeit. Ezek egyenként nem túl magas költségek, a legnagyobb összeg is csak pár százezer forint, de összességében milliós tétel. Úgy számoltunk, hogy 1,1-1,5 millió forintra lesz szükségünk az induláshoz.

Ebben a helyzetben veszi észre az ember, hogy hány céggel, szolgáltatóval áll kapcsolatban, mivel mindegyikkel le kell zárnia a hivatalos együttműködést, el kell számolni: mobiltársaság, internetszolgáltató, közművek, biztosítások, Államkincstár - a GYED-et utalja -, munkahely. A munkahely egy külön kör. Szerencsés esetben lehet kérni egy évre fizetés nélküli szabadságot, amit, ha megadnak, akkor egy éved van arra, hogy "kitaláld magadat" odakint. Ha nem megy, akkor visszajössz, és onnan folytatod, ahol abbahagytad. Vagyis, nem egészen onnan, mert megpróbáltad, felkészültél, tanultál, tapasztalatot szereztél.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy kijelöltük a célt, majd ennek megfelelően szerveztük az életünket, határoztuk meg a fontossági sorrendet. Határidőket szabtunk, összeszedtük, előkészítettük a szükséges dokumentumokat, tájékozódtunk, és persze, folyamatosan tanultuk a nyelvet.

Keményen megfaragtuk a megélhetési költségeinket, ami néha nagyon nehéz volt, de másképpen nem lehetne megtakarítani a szükséges összeget. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kaptunk segítséget a családjainktól is, tehát nem voltunk ebben a kérdésben teljesen magunkra utalva.

A következő bejegyzésben, november 8-án arról olvashatsz, hogyan készítettük elő a kiutazást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.