Ez az első blogom, arról fog szólni, hogyan élünk négyen Franciaországban, Herblayben, mely Párizs egyik elővárosa, Párizstól hozzávetőlegesen 20 km-re, északra található. Eddig még nem jártam ott. Arról is írok, milyen az élet háztartásbeli apaként, hogyan élem meg azt, hogy itthon maradunk hármasban bő egy hónapig, ameddig feleségem elkezdi kint a munkát.

Feleségem Anna, én Kristóf vagyok. 40 éves vagyok, a feleségem, 31, ő gyógytornász, én közgazdászként végeztem, két gyerekünk van. 2011 legelején döntöttük el, hogy külföldre megyünk, az azóta már sok névvel illetett Matolcsy György, a társadalmi szolidaritás rendszeréről és a magánnyugdíj-pénztári tagságról, valamint ezek kapcsolatáról kifejtett sarkos véleményének megismerése után.

A blogban a mindennapjainkat fogom megírni, természetesen az előzményekkel kezdem. Ehhez a politikai véleményem rövid kifejtése is szükséges, de ez a blog ettől sem válik politizáló bloggá.

Nem kell semmi extrára gondolni, nincs frank alapú jelzáloghitelünk, sem egyéb komoly anyagi teher nem nyomja a vállunkat. Igaz, hogy ingatlanunk sincsen, a jelenlegi kilátások szerint nem is lesz. Egészségügyi dolgozóként  feleségem igencsak keveset keresne itthon. A fő motívum a már említett miniszteri - be nem váltott - fenyegetés volt a döntés meghozatalakor. Akkor, és most is úgy láttuk, hogy Magyarországon a dolgok, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben rossz irányban haladnak. Mielőtt bárki nekem esne az aktuális kormány vélt - egyébként szerintem már régóta nem létező - becsületének védelmében, ideírom: nem vagyok MSZP-SZDSZ-JOBBIK-DK-FIDESZ illetve egyéb szavazó sem. Magamat jobboldalinak tartom, de szorult belém némi szociális érzékenység is, valamint nehezen viselem, ha az, aki ki akar zsebelni, arrogánsan teszi ezt. Igazi tolvaj tempó.

Úgy vélem, hogy a rendszerváltás óta a regnáló kormányok mindegyike sokkal kevesebbet foglalkozott a közjó gyarapításával, és jóval több energiát fektetett a költségvetésből a "közeliek", a "holdudvar", a "kapcsolt vállalkozások" zsebének degeszre tömésével. Ezt a jelenlegi rezsim csinálja eddig a legpofátlanabb módon, ami érthető, a fiúk és barátaik nyolc év alatt igencsak megéhezhettek, a 2/3 birtokában pedig igazán bármit meg lehet tenni, gondolják ők. Például bármilyen csip-csup belpolitikai döntés megvalósíthatóságához képesek akár hetente módosítani az általuk pont azért létrehozott Alaptörvényt, hogy ne legyen toldozott-foldozott Alkotmánya az országnak. Ez szimplán ciki.

Szóval, mostanra lett elég a "nagyon magyar, de azon kívül, semmi" életérzésből. Ezért inkább mi megyünk el, bár szeretnénk itthon élni. Ha nem találjuk meg kint a számításunkat, akkor pedig visszatérünk, ennél jobbat nem tudok.

A továbbiakban az utazásunk előkészületeit, az utazást és a kinti beilleszkedésünket fogom több-kevesebb rendszerességgel megírni. Remélem, hogy a heti egy bejegyzést fogom tudni tartani, legalább 6 hónapon át.

Mivel a blogot október elején kezdtem el írni, és az első pár bejegyzés az előzményekről szól, de utazásunk már október-november folyamán esedékes, ezért hozzávetőlegesen november közepére kerülnek a blogban leírtak és a valóság szinkronba egymással.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.