Mint említettem volt, kedvenc anyósomék érkeztek múlt szerdán. Úgy lett, ahogyan azt sugalmaztuk számukra, csütörtökön bementek Párizsba, ezért nem kellett szeppukut sem elkövetnem. Így mindenkinek jobb. Nagyon kellemes az ittlétük, sokat vannak a gyerekekkel, aminek a gyerekek, ők, és mi is nagyon örülünk, így egy kicsit könnyebbek a hétköznapok, és természetesen a húsvét is. (Hallottam, hogy odahaza fehér húsvét volt, kis kárpótlás a karácsonyért.) Itt sem volt meleg, de nem szakadt a hó, mint magyarországon.

A nyuszi hétfő reggelre virradóra eldugta a lakás különböző pontjaira az ajándékokat, a gyerekek nagy heje-huja közepette találtak rá a csomagokra, legalábbis nagylányunk mértékletes extázisban volt. Mindennek tetejében, a nagymama jelenléte okán előbbre hoztuk leányunk születésnapi ünneplését. Sütöttünk egy jó kis tortát, marcipánból pedig csináltunk rá mindenféle díszítést, ennek is nagy sikere volt. Csak egy dolog árnyékolja be az eszményi hangulatot: kisfiamnak sikerült megfáznia. Ezen túl, minenkit elkapott egy heveny trakonykór. Még engem is, pedig én eddig minden ittenit megúsztam. Míg a család a hányós vírus örömeiben osztozott, én vígan ettem a velős pacalt, tripla olajos rósejbnivel. A hasmenéses kórság is elkerült, a legutóbbi heveny influenza meg sem érintett. A mostani betegség is csak röpke 12 órásra sikeredett nálam. Tegnap délután kezdődött, ma reggelre el is múlt, egy enyhe torok diszkomfort-érzés maradt csak utána.

Nagymamáék nemrég kiléptek az ajtón, hogy megkezdjék vándorlásukat a repülőtér irányába. Sajnos, nem tudtuk őket elkísérni, mivel két gyerekkel vagyok itthon, az úgy pedig extrém sportos lenne, ha nekivágnék velük a 3 órás útnak. Autóval pedig nem indulok el szintén gyerekekkel. De, Editnek megígértem, hogy beleírom a blogba, hogy megkapja a Nagymamák Gyöngye I. fokozatát a nagy ezüst kereszttel. (Az aranykeresztesre már felterjesztettem magamnál, de még nem ültem össze, hogy elfogadjam a felterjesztést.) Nagyon sokat segítettek, mindketten, a gyerekek szétszedték őket, és ők ezt még élvezték is. Mindkét gyermekünknek nagy felüdülés volt, hogy itt voltak. Nagylányunk természetesen Jánost szedte darabokra, kisfiúnknak pedig mindenkihez volt pár jó szava.

Szóval, az elmúlt hét is nagyon jól telt, a Nagymama jelenléte bearanyozta ezt a hét napot, e ezt teljesen komolyan írom. Tudom, hogy szokatlan, de én kifejezetten szeretem az anyósomat, olyan, amilyen, de az vesse rá az első követ, aki. De inkább az se.

Jövő héten a nyelvtanulásról írok megint, ha minden jól sikerül.

Utólag is Boldog Ünnepeket, remélem a lányokat meglocsoltátok, nehogy elhervadjanak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.