Elkezdtem a nyelviskolát, amibnek az volt a feltétele, hogy minden órán kötelező részt vennem, annak érekében, hogy a "csoportdinamika és az oktatás színvonala ne romoljon illetve megmaradjon". Vagy valami ehhez hasonlót írtak le abban a levélben, amiben engedélyezték a bekapcsolódásomat a szeptemberben indultak közé. Mint azt egy korábbi posztban már érintettem, novemberben bementem az önkormányzathoz, érdeklődtem a nyelvtanfolyam után. Azt a választ kaptam, akkor, hogy szeptemberenként indulnak a csoportok, és nincs lehetőség bekapcsolódni. De elkérték a nevemet, címemet, majd decemberben kültek egy levelet, hogy vegyem fel velülk a kapcsolatot. ennek eredményeként Január elejétől járok a csoportba, ahol van egy arab srác, egy cseh lány, egy szintén arab országbeli lány és egy asszony, valamint három személy, akiknek portugál az anyanyelve, egy lány és egy srác egy afrikai országból, talán Ghánából, valamint egy portugál lány.
Ehhez képest, én vagyok az, aki a legtöbbet tudja. De hát, vakok között, ugye, a félszemű, az a király. Annak ellenére, hogy többeknek portugál az anyanyelve, nem tudnak olvasni. Nem tudnak írni. A kiejtésük nagyon rossz. Nem értik a határozott, határozatlan névelő használatát. Mindegy, arra jutottam, hogy csinálom, amíg lehet, mivel egy dologban viszont nagyon jó a tanárnő a csigalassú haladás ellenére, ad nekem és a cseh lánynak pluszfelaatot, ami segít a nyelvtant helyre tenni. Kati, te most ne figyelj, a nyelvtant eddig nem nagyon vettem komolyan, de most rá vagyok kényszerítve, hogy mindent megtanuljak, mivel egészen más egy idegen nyelvet iegen nyelven megtanulni, mint az anyanyelvemen. Itt, egy hosszabb nyelvtani magyarázat megértéséhez ismerni kell a "pronome personelle" kifejezést, nem elég azt tudni, hogy személyes névmás. e nagyon lelkes vagyok, csinálom a szorgalmi feladatokat, kiszótárazom az ipari mennyiségű igét, átnézem a tanultakat, és közben igyekszem figyelni minden beszélgetésre. Ezért TV-t is nézek, sokszor csak a gyerekekkel a rajzfilmet, de szerintem most teljesen mindegy, a lényeg, hogy halljam a nyelvet.
Ma vittem kisfiamat először a bölcsibe - La Coccinelle, azaz kb. "Katica-bölcsi" - ott voltunk két órát, amit végig beszélgettem Virginie-vel, ő a kisfiam dadusa. Nem mondom, hogy mindent értettem, de azt hiszem ez volt eddig a leghosszabb szimmetrikus verbális interakcióm, mióta itt vagyunk. Tudományosan hangzik, igaz? Szóval, ez alatt azt értem, hogy egy olyan beszélgetésben vettem részt, ahol nem éreztem azt a nyomást, amit a hivatali ügyintézés során, hiába volt pl. az egyik CAF-beli létogatásom ennél hosszabb. Ott teljes stresszben voltam.
Összefoglalva, jelenleg mindkét gyerekünk, és én is a megfelelő intézményekbe lettünk beiskolázva, Anna is órákat vesz egy itteni nyelvtanártól, úgyhogy, remélhetőleg minden sínen van. Egyébként én is tervbe vettem, hogy a nagyszerű haladási sebességre való tekintettel, plusz órákat fogok venni Anna nyelvtanárától.
Jövő heti bejegyzésem témája egyelőre ismeretlen. Ha lesz időm molyolni a blog.hu képfeltöltőjével, akkor képek lesznek. Ha nem, akkor kitalálok majd valamit addig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KnockKnock 2013.02.07. 21:19:20
Igen, mielőtt kijöttünk volna, már belefutottam a témába, de úgy voltam vele, hogy majd akkor kell elővennem, ha végleges a kint maradásunk. De látom, hogy Magyarországon nagyon komolyan veszik a dolgokat a hivatalnokok, és ez így is van jól! Hiszen, biztos sokkal jobb lesz annak a gyereknek, hogy ha állami gondozásba kerül, miután letartóztatják a reptéren a szüleit, mintha nem tennék! Állami gondozásban nagyon jó lenni, ezt mindannyian nagyon jól tudjuk, annál nincs is építőbb közeg egy gyermek számára! Tanulja csak meg a kölke, hogy rendnek kell lenni! Nem lehet ám csak úgy kiutaztatni a gyerekeket. Biztos jókedvükben hagyták/hagyják/hagyjuk el az országot gyerekkel, nem azért, mert otthon egyre kilátástalanabb az élet. Na, ezen kéne elgondolkozni. Azt, amit a cikk említ, miszerint az uniós alapelvekkel ellentétes a szabályozás, már csak hab a tortán.
Alice in Wonderland 888 2013.02.17. 17:34:07
régóta olvasgatlak, de még egyszer sem szóltam hozzá...
Mi bevontuk a gyámhatóságot, nem volt annyira szörnyű, mint ahogyan kisarkítják.
Márciusra ígérték az ügy lezárását, tehát több mint fél évig tartott a procedúra, bár nálunk más volt a helyzet, mint nálatok.
Itt olvashatsz róla:
karintarot.blogspot.fr/2012/09/kulfoldre-koltozes-gyermekkel-az.html
Sok sikert nektek, jó átlátni a külföldre költözést egy apuka szemszögéből!!
KnockKnock 2013.02.17. 20:12:14
Kedves Karinette!
Köszi az észrevételt, és a hasznos linket, sokat fog segíteni!
Valójában nem az a gondom a helyzettel, hogy mennyi az ügyintézés, hanem az, hogy minek kell ezzel foglalkozni?
Főleg, ha ellentétes az Uniós alapelvekkel. Miért kell majdnem minden olyan rendelkezést életben tartani, aminek semmi más hozadéka nincs, mint hogy szívatják a szülőket azzal, hogy hivatalba kell járni, levelezni kell, gyarapítani a bürokrácia papírrengetegét újabb és újabb beadványokkal, csatolmányokkal és igazolásokkal. Tény, hogy az esetek döntő többségében akkor jutnak el a hivatalos úton az információk a hatóságokhoz, ha a szülők fasirtban vannak. De akkor erre kéne kitalálni valamit. Itt is tettenérhető az a gondolkodásmód, amivel otthon majd' minden hivatalban szembesültem, csalónak nézik az ügyfelet, nem a jó, hanem a rosszhiszeműséget feltételezik róla alapból. Így nehéz bármit csinálni, nem véletlenül mentünk mi sem el otthonról. Azt is olvastam, hogy még senki sem terelte jogi útra az ügyet, pedig simán megállna a bíróság előtt, mivel ellentétes az uniós joggal. De ezt is értem, ki szeretné szívatni a családját, ha pár levéllel megoldható az ügy?
Sok sikert nektek is!