Herblay főutcája nagyon rendezett, szépen karbantartott utcácska. Természetesen, mint minden tisztességes főutca, ez is el van látva ajándéküzletekkel, édességboltokkal, borszaküzlettel,sajtbolttal, valamint érdekes módon ingatlanközvetítő irodákkal. December első hetében szinte egyszerre, az összes portál ünnepi díszbe öltözött, a főutca felett a budapestihez hasonló karácsonyi világító díszek már pár nappal korábban megjelentek. Minden üzlet szalagos, fenyőágas, karácsonyfadíszes átváltozáson ment át, de legalábbis az üveg mögött hóember, Mikulás, rozmár, jegesmedve jelent meg. Vagy a felettébb giccses világító füzérek. Persze, vannak köztük ötletesek és diszkrétebbek is. A pálmát a helyi kínai bolt viszi el. Nagyon aranyosak, de a kirakat az főleg ebben a mezőnyben igénytelen feltűnően. Otthon szerintem még el is menne, de itt tényleg adnak a boltosok arra, hogyan néz ki a portál, az üzlet. A kínai boltos kirakata pedig egyszerűen olyan, mintha a Négy Tigris piacról az egyik árust véletlenszerűen kiválasztva felültetnénk a repülőre, és odaadnánk neki az üzlet kulcsát, rábízva, hogyan csinálja meg a kirakatot. Van abban minden, mint azt megszokhattuk. Mindegy, a boltosok tényleg kedvesek. A kisváros főutcáját és a belvárost, vagy hívjuk óvárosnak, be is hangszórózták. De nem ám a Stille Nacht szól egész nap! De nem ám! Egészen sajátos elképzelésük van a karácsonyi zenéről, ugyanis az aktuális slágerek mellett még egy-egy klasszikus is becsúszik, mint a Rolling Stones, Kinks, most kapaszkodj meg, Sex Pistols! A "God save the queen" ordított egyik kora délután a felcicomázott főtéren, igen az a nóta, pont az, amire gondolsz. Karácsonykor. Nem hittem a fülemnek.

A nagyáruházak pedig elképesztő játékdömpinget mutattak fel, a bejáratnál azonnal két méter magas tornyokban álltak a különböző desszertek, bonbonok, csokoládék. Érdekes, hogy a klasszikus, nálunk annyira kedvelt csokimikulás alig volt látható, mikuláscsomagot pedig szó szerint pár darabot láttam csak. A városka főterén a parkolót lezárták, és egy hétvégén kirakodóvásárt tartottak. de nem három hétig, mint otthon, csak egy péntektől-vasárnapig tartó időszakban. Volt körhinta is, a gyerekek nagyon szerették, azon a hétvégén, illetve hétköznap esténként sokan voltak rajta, mivel a körhinta viszont december elejétől ott volt,csak december 26-án vitték el. De a karácsony előtti hétvégén még egy kisvonat is közlekedett, ami a városháza elöl indult és a kisgyerekek teljes átéléssel bámulták az IGAZI MIKULÁST, aki meghívta őket egy körutazásra, de ez hagyján, még ő is a vonaton ült, az alatt a 15 perc alatt, amyg az út tartott. Kislányunk is teljesen oda volt, meg vissza. Pár napra rá pár  felnőtt férfi állt abban a parkolóban reggel, mikor meglátta őket, azt mondta Annának: Biztos a Mikulást várják.

Mi is készültünk az ünnepre, persze először a Mikulás jött. Kislányunknak egy Hello Kitty-s adventi naptárat is hozott, amit az egyik nagybevásárláskor sikerült a jelenlétében ügyesen megvenni, és hazacsempészni. Ugyanezt nem tudtuk a karácsonyi ajándékával megtenni, felfedezte a bevásárlókocsiban. Azt mondtuk neki, hogy nem tudjuk, ki tehette bele, úgyhogy vissza is vittük a helyére. Elég szánalmas magyarázat, de nálunk a Jézuska hozza az ajándékot, szeretném, ha még sokáig így is lenne, azt gondolom, nem három és fél évesen kell ettől az illúziótól megfosztanunk. Egyébként december 6-án az oviból hazafelé menet két üzletből is kiszaladt hozzánk a tulajdonos, és a gyerekeket csokival kínálta, úgy látszik, itt ez a szokás.

24-én Anna dolgozott, ez egy teljesen szokványos munkanapnak számít, persze, azt mondta, mikor hazajött, hogy szerinte a keresztények közül csak ő dolgozott - persze kis túlzással - mivel aki bent volt a személyzetből, az szinte mind arab volt. Szóval, amiért így alakult, ezért a Jézuska csak másnap, 25-én reggel érkezett meg, sőt nagy karácsonyi terülj-terülj asztalkám sem volt. Egyiket sem bántuk meg, ugyanis kislányunk 24-én este nehezen aludt el, majd felriadt, elkezdett öklendezni, ahogy vittem ki a fürdőszobába, annak rendje és módja szerint, végighányta az előszobát, ami egyben van a konyhával. De úgy, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Annyi könnyítéssel, hogy a szintén a nyomvonalba elhelyezett cipőkbe - mindannyiunk cipőiről van szó - semmi sem jutott. Eljátszottam a gondolattal, ha nem így alakul, akkor kis családunk hányásszagú cipőben közlekedik még egy pár hónapig. Legalábbis a gyerekek bundás téli cipőit igazán cifra lett volna kitakarítani. Látom, nem aratott a téma osztatlan sikert, úgyhogy, inkább folytatom mással. De másnap reggel csak egy kis gyengeség volt rajta látható, máig nem tudjuk, hogy gyomorrontás, vagy valamilyen fertőzés volt. Reggel megérkezett Jézuska is, legalábbis az ajándékok a fa alatt voltak. Volt nagy öröm! Ki gondolta volna, nagylányunk megkapta azt a hópárducot is, amit kinézett magának az IKEA-ban, ez a Jézuska, még ezt is meg tudta oldani!

A fára még ki kell térnem. Amikor 23-án elmentem a két sarokra lévő kertészetbe, akkor ott egy normann fenyőt vettem, mivel az volt a legkisebb, igaz, két és félszer annyiba került, mint egy háromszor akkora normál fenyő. Nem baj, gondoltam, nem akarok nagyot, nem biztonságos, egy éves kisfiúnk magára rántja, kell a francnak egy jó kis karácsonyi háztartási baleset. Azzal nem számoltam, hogy a fenyő dől, de úgy, mintha permanens szél fújna a szobában, az ágai is úgy állnak, valamint vagy ferdén van bent a tartóban, vagy a törzsben van egy kanyar, egyből tövénél, de nagyon viccesen néz ki. A díszítés többnyire Hello Kitty figurákból áll, melyek az adventi naptár hátulján voltak, kivágható díszek. Nagyon szép kis karácsonyfa, igazán kedves látvány.

A fentiekből kiderült, hogy Szenteste nem volt semmi extra vacsora, 25-én ebédre csirkét és halat készítettünk, vacsorára pedig fekete kagylót csináltam, nagyon jól sikerült a szósz. Szóval, idén csendes karácsonyunk volt, de jól éreztük magunkat.

A szilveszter nem szűk családi körben telt, hanem Klári barátnőnkkel, aki külön kérte, hogy írjam bele a blogba, híres akar lenni, gondolom én. Ez vicc volt. Boroztunk, jóféle bordóit ittunk, éjfélkor egy ciderrel koccintottunk. Az utcán sem volt trombitálás, petárdázás, mint ahogyan Budapesten megszoktuk. Éjfélkor volt egy kis durrogtatás, de nem volt zavaró.

A következő bejegyzésben, jövő csütörtökön a költségvetésünkről írok, bemutatom, mire mennyit kell költeni, mik az arányok, hogyan jövünk ki a pénzünkből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.