Egy átlagos nap, korábban tiszta őrület volt. Egy kisvárosban, télen, két gyerekkel, idegen országban. De most már, mivel lányunk óvodás - több, mint egy hete, reggelente már nem alhat addig, amíg szeretne, hanem van, amikor kelteni kell. Persze, a gyerekek fél hétkor általában már fenn vannak. Felkelünk, reggelizünk, fogmosás és fésülködés, öltözködés után a lányok elindulnak az óvodába, a fiúk pedig otthon maradnak. Ha viszonylag jó az idő, és szükség van még valamire, akkor kisfiammal elmegyünk vásárolni. Ez nem szokott sokáig tartani. A legtávolabbi üzlet, ahova el szoktunk menni, tíz percre van gyalog. Vásárlás után megfőzöm az ebédet, ébren tartom gyermekemet, hogy bírja ki legalább negyed tizenkettőig, amikor is megebédeltetem, és utána egyből leteszem aludni. Ekkorra már általában nem kell altatni. Mivel az SFR szerelője Mikuláskor végre megérkezett - abból amit mondott, gyakorlatilag semmit sem értettem -, és az óvoda is ekkortól kezdődött el, ezért ilyenkor van lehetőségem megnézni a maileimet, elolvasni a híreket a neten. Ezután összerakom a lakást, eltüntetem az ebéd romjait, persze, ha nagy volt a kupleráj, akkor inkább azzal szoktam kezdeni, utána ülök csak le a gép elé. Fél egy körül kisfiam felébred, ekkor játszunk, egészen négyig, amikor elindulunk az oviba. Onnan pedig egy nagyon rövid játszótéri látogatást követően elmegyünk Anna elé a kórházba. Ekkor kezdődik a nap. Ugyanis, amit el kell intézni, azt ekkor tudjuk, ha olyan dologról van szó, amihez ketten kellünk, és/vagy autó szükséges hozzá. Ilyen pl. egy nagyobb bevásárlás. Herblay a párizsi régióhoz tartozik, úgy érdemes elképzelni, mintha Budaörsön laknánk, az M7/M0 közös szakaszánál, és vásárolni az ottani áruházakba járnánk. Csak itt a méretek, a távolságok mások, nagyon sűrű az úthálózat, viszonylag sok az autó, sok az ember, és nagyobbak az áruházak, több is jut belőle egy kilométerre, mint otthon. Az árak is érdekesek - majd erről bővebben is írok, egy másik bejegyzésben. Egy bagett a Carrefour-ban, vagy a Leclerc-ben 45 centbe kerül, a városi pékségben 85 centbe. A hús ára kb. a hazai duplája, egy kiló csirkemell filé 9,5-25 euró között változik. Nem tudom, mit fed le az árkülönbség, mindenféle nevű húsok vannak a polcokon. Nagyon kíváncsi voltam a sajt felhozatalra, nem kellett csalódnom. Bármelyik fent említett nagyáruház sajtpultja olyan hosszú, mint egy magyar Tesco/Auchan felvágottas és sajtpultja együtt. Az előrecsomagolt sajtoknak van egy külön sora ugyanúgy, ahogyan otthon a tejtermékeknek. Tehát, egy majdnem akkora gondola-sort képzelj el csak sajtokkal, mint egy hazai Tesco joghurt, sajt, vaj és margarinpultja együtt. Ezeken túl, a leértékelt, akciós sajtoknak is jut pár nagy hűtő, ahol is fajtánként - kemény, lágy, nemes penészes/kecske - külön kínálják őket. Ezekben a pultokban 1-2 euróért remek darabokhoz lehet hozzájutni, csak a lejáratra kell figyelni, mivel ezek a sajtok legfeljebb egy hétig ehetőek, legalábbis a címke szerint. (Még egyik sem élte túl ezt az intervallumot a mi hűtőnkben.) A bevásárlás után hazajövünk, vacsorázunk, a gyerekek megfürdenek, fogmosás, meseolvasás vagy nézés után a nagyobbik is megy aludni, mi pedig végre tudunk egy kicsit egymással foglalkozni. Esetleg egy pohár bor mellett beszélgetünk, azután mi is a hátunkra ülünk és alvást mímelünk. Vagy valami ehhez nagyon hasonló.

Legközelebb az óvodáról írok, mivel megérdemel egy külön bejegyzést, ugyanis egészen más a filozófiája, mint amit otthon megszokhattunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.