Franciaországban kötelező az óvoda. Nem lehet otthon a gyerek, ha elérte a 3 éves kort, hanem járnia kell a közösségbe. Ennek megfelelően, ingyenes is az ellátás, csak az ebédért kell fizetni. Az óvoda fel van készülve a bevándorlókra, persze jól is néznének ki, ha nem így lenne, mivel Párizs nyomokban tartalmaz csak franciákat, de Herblayban is rengeteg a fekete, arab, török, mindenki jött valahonnan, nagyon sok az első generációs bevándorló, mint mi is, ők is az anyanyelvükön beszélnek a gyerekekkel, ami nem a francia.

Az oviba bejutás egy érdekes procedúra volt. Még Anna kért egy találkozót az önkormányzat megfelelő ügyintézőjétől. A szintén nagyon készséges és jóindulatú hölgyhöz már együtt érkeztünk, igazolnunk kellett a helyben lakást, egy bérleti szerződéssel. A személyazonosságunkat magyar személyi igazolványokkal. A házasságkötésünket, egy szintén magyar, de három nyelven kiállított házassági anyakönyvi kivonattal. A gyerekek személyiét és a születési anyakönyvi kivonatokat is elkérte, az adataikat rögzítette a hölgy. Valamint, be kellett mutatni kislányunk oltási könyvét. Most kapaszkodjatok meg, az eredetit meg sem nézte. Az egyszerű fordítást olvasta át, rögzítette belőle, hogy milyen oltásokat kapott a gyermek. Az a kifejezés, hogy hiteles fordítás nem hangzott el egyszer sem! Szerintem ez a normális hozzáállás, ugyanis miért adna be egy felelősségteljes szülő egy hamisított oltási könyvet? Ha bármi gond adódna belőle, az az ő felelőssége lenne, és ezzel neki, felelősségtejes szülőként tisztában kell lennie. Ebből indulnak itt ki. Nem abból, hogy ha nincs hiteles fordítás, akkor biztos csalsz. Ez nagyon tetszik, nem szívatnak egy hiteles fordítással, ami nagyon drága lett volna, a két oltási könyv darabonként több tízezer forint lett volna otthon is, hát még itt!

Kislányunkkal bementem az igazgatónőhöz, szintén egy előzetesen egyeztetett időpontban, aki széles és nagyon kedves mosollyal az arcán azzal fogadott, hogy nincsen semmi gond, mivel van a csoportjában, ahova lányom is kerül - két román gyerek, és, ő úgy tudja, hogy a két nyelv nagyon hasonló! Mármint a román és a magyar. Igen, kb. annyit tudhat itt egy átlagember a magyar-román nyelv hasonlóságáról, mint nálunk a francia és portugál nyelvek közti különbségről. Mindegy, elmondtam neki, hogy ez nem egészen így van, hacsak nem erdélyi magyar családról van szó. Nagyon kellemes volt az első benyomás, az igazgató egy hatvanas éveiben járó nő, aki bár igazgató, csoportja van, amelybe kislányom is került. Tehát az igazgató nem egy kizárólag adminisztratív feladatokkal ellátott hivatalnok, hanem egy olyan személy, aki részt vesz az intézmény alapfeladatának ellátásában. Ez egy óriási különbség, a hazai állapothoz képest. Legalábbis, ahhoz képest, amit mi az állami bölcsődében megtapasztaltunk. Az igazgatónő egy borítékba rakta az ovi házirendjét, majd felírta a borítékra, hogy mit kell hoznunk másnaptól, mi az oviba járás elengedhetetlen feltétele. Egy szintén mellékelt egyoldalas adatlap kitöltése, 4 db. igazolványkép, egy benti papucs, valamint egy felelősségbiztosítás megkötése. A biztosítás egy tanévre 20 euró, ez fedez minden kárt, amit a gyermek bent vagy az oda-haza úton esetlegesen okozna. De ezzel sem kellett rohannunk, azt mondta, hogy nyugodtan elkezdheti leányunk az ovit, majd mutassuk be a megkötésről szóló visszaigazolást. A felelősségteljes szülői hozzáállásból indulnak ki, lásd feljebb.

Az óvodában szigorú belépési és kilépési rendszer van. Mivel a gyerekek a nap nagy részében irányított foglalkozásokon vesznek részt, reggel 8 óra 20 és 40 perc között lehet csak bevinni őket. Sem előtte, sem utána, olyankor a kapu zárva van. Ugyancsak ez vonatkozik a hazamenetelre, más időpontokban kell hazavinni a kicsiket, ha mindkét szülő dolgozik, vagy ha az egyik legalább otthon van. De ugyanezen logika mentén, tehát, nekem, mivel én nem dolgozom jelenleg 4 óra 20 és 30 perc között KELL elvinnem. Választhatok a benti, vagy az otthoni ebéd között. Ha ez utóbbi mellett döntök, akkor a fent vázolt módon, meghatározott időintervallumban megyünk haza, és térünk vissza délután. Egy hét ovista lét után kislányunk úgy döntött, hogy nem akar oviba járni, meg is mondta, hogy miért: mert nem tud beszélgetni a gyerekekkel. Ezért most, még ezen a héten is csak a délelőtti foglalkozásokon vesz részt, jövő héttől, de inkább januártól, tekintettel a szünetre, elkezdjük forszírozni az egész napos bent létet. De úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás az ő részéről teljesen normális, nagyon sok nagy változás történt vele, nagyon rövid idő alatt. Úgyhogy, nem vagyunk egyelőre kétségbe esve. Ami még segíti az alkalmazkodást, az a heti sajátos beosztás, tudniillik itt szerdán nincs ovi és suli sem. Ennek az az oka, hogy akkor mennek a gyerekek különórákra, valamiért ez így alakult ki.

Boldog Ünnepeket kívánva a jövő héten is várlak, az ételekről írok majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.