Költözik a blog

2013.09.25. 21:26

Megkeresett a francianyelv.hu tematikus oldaltól Lévay Balázs, és felajánlotta, hogy nála folytassam a blogolást.

Megtisztelő számomra ez a felkérés, örömmel mondtam igent rövid gondolkodás után. Alapvetően azért fogadtam el, mert itt, a blog.hu-n elég szűk kör olvasta a bejegyzéseket. Rokonok, barátok, ismerősök, valamint egy-két érdeklődő, aki valahogy ráakadt a blogra. Az új helyen, a francianyelv.hu-n viszont nagyobb eséllyel jutnak el a bejegyzések azokhoz is, akik számomra ismeretlenek, de érdeklődnek a franciaországi történetek iránt.

Szóval, mindenkit várok továbbra is sok szeretettel, köszönöm, hogy olvastok.

Kiraktam egy linket a "Linkek" megnevezés alá, amit ettől a bejegyzéstől jobbra fent találhatsz meg a vastag piros csík alatt közvetlenül. A "Herblay406 az új helyen" szövegre kell ott kattintani, hogy egyből az új helyen olvashass.

Haladóknak pedig itt az új cím:

http://www.franciatanulas.hu/index.php/kozosseg/blogok/105-herblay406

 A csütörtök reggeli megjelenést már ott keressétek!

Kristóf

 

 

A nyaralásról

2013.09.19. 07:00

Szóval, nekiindultunk augusztus 5-én, elrepültünk kis hazánkba nyaralni. Előre megszerveztük, egyetlen és kedvenc anyósom az első héten magához veszi a gyermekeket, mi pedig, mint két szabad halacska, napközben, a még fennmaradó hivatalos ügyeinket intézzük a hivatalok olykor posványos vizében, esténként pedig barátainkkal vígan fickándozva szórakozunk, beszélgetünk, sörözünk és jól érezzük magunkat.

Persze, a mondás, hogy az ember csak tervez, most is beigazolódott. A nagy szabadság két napig tartott, ugyanis kisfiúnk adig voilt hajlandó aludni éjjel, a második éjszaka már a vágyakozó "Mama, Mama" kifejezések folyamatos ismétlésével kergette a teljes kétségbeesésbe a Nagymamát. Nem baj, még túl kicsi volt ehhez, meg is mondtam anyósomnak, hogy ne essen kétségbe, nem az ő hibája, hogy így alakult. Ezek után kislányunk még a hetet vele töltötte, de neki is sok volt ez a távollét szüleitől. Pontosabban, kicsit ambivalens érzések mutatkoztak rajta, mint általában egy 4,5 éves gyereknél, hasonló szituációban.

Az első két hét a tervezett 3 hétből így telt, azután érkezett a menetrendszerinti hidegzuhany. Valójában mi rontottuk el, ugyanis kisfiamnak az utazásunkat megelőző egy hónapban, komoly levegővételi problémái voltak, ezért Annával abban maradtunk, hogy odahaza megnézetjük a "családi" fül-orr-gégésszel. Csakhogy, nem egyeztettünk előre időpontot, ezért, csak a második hét hétfőjére kaptunk egyet a vizsgálatra. A doki egyértelműen tudtunkra adta, hogy a gyerek orrmanduláját ki kell venni. De műtéti időpont nincs, csak szeptemberre. A mi visszautunk augusztus 23-án volt esedékes. Abban maradtunk vele, hogy, szerdán felhívjuk, egyeztetünk az asszisztensnővel. Így is tettünk, a telefonbeszélgetés során kiderült, hogy beszuszákolt minket egy augusztus 21-i műtéti időpontra, viszont utána két hét repülési tilalom az esetleges légnyomásváltozás miatti vérzések elkerülése végett. Jó, mi?

Nekem egy délelőttig tartott, egy nagyon hosszú délelőttig, míg megemésztettem a helyzetet, amíg teljesen azonosulni tudtam a célokkal. Ugyanis, ez praktikusan azt jelentette, hogy együtt elmegyünk a második hét vasárnapján a Mátrába, Anna nagyszüleinek kedves meghívására, majd onnan 20-án Anna és kisfiúnk visszamegy kedvenc anyósommal Budapestre. Én kislányunkkal 22-ig a Mátrában maradok, majd 22-én, ebéd után utánuk megyünk. (A kórházból 22-én, dél körül engedték ki Annáékat.) Annának 26-án már dolgoznia kellett, ezért 23-án felszállt a repülőre, én pedig itthon maradtam két gyermekünkkel, szeptember 6-ig, ugyanis aznapra tudtunk repülőjegyet vásárolni. Ismerős helyzet? Igen. Túl lehet élni? Igen, sokkal könnyebben, mint a tavaly október-novemberi 6 hetet.

Nemcsak az intervallum rövidebb mivolta okán, hanem azért is, mert nem kellett a téli, folyamatos öltöztetést, vetköztetést csinálnom velük. Illetve, azért csak eltelt azóta egy év. Kisfiúnk stabilan jár, lányunk pedig rengeteget okosodott, komolyodott. Úgyhogy, egyre könnyebb velük. Persze, az ügy így is drámai volt, mivel bennem az az érzés munkált, amikor az egész helyzettel szembesültem, hogy én az ilyen feladataimat a tavalyival kipipáltam, ilyen reszortom már nincs, soha többé. Soha többé, persze, ezt a kifejezést gyerekes szülőként ki kéne írtanom a szótáramból. Nagyon jól kiókumláltuk a dolgokat, kislányunk az első, hármasban töltött héten egy hetes, "nem-ott-alvós" tánctáborba járt, Sziszkével, akivel össze vannak nőve. A második, csonka héten - mivel azon a pénteken már repültünk - hétfő-csütörtök között visszament az általa csak új bölcsinek hívott bölcsibe. Vikáék nagyon rugalmasan álltak a kérdéshez, illetve szerencsére nagyobb gyerekek is voltak ott, tehát volt játszópajtás is, korban majd' épp hozzá illő.

A két hét különösebb gond nélkül letelt, nagyon sok segítségem volt, anyósom - kedvenc és egyetlen, az epitheton ornans elengedhetetlen - Teri, Sziszke és még sokan mások rengeteg segítséget nyújtottak, programot szerveztek leányunknak, találkoztak velünk, így volt délutánonként is program a gyerekeknek. Egy nagy előnye volt a prolongált otthon tartózkodásomnak, tudtam olyan barátaimmel is találkozni, akikkel a két hétben nem sikerül összehozni semmit - persze, van, aki így is kimaradt, sajnos.

Hazafelé úton, a repülőtéren, mikor már a repülőtér aszfaltjára felállított sátornál álltunk sorban, hátamon kisfiam, két kezemben egy-egy kézipoggyász, amelynek egyikébe kislányom kapaszkodik, a mögöttünk álló hölgy felajánlotta segítségét - később Krisztinaként mutatta be magát . Mikor bejutottunk a sátorba, a pult előtti kígyózó sort látva elindultam a másik pult felé, ahol, elgondolásom szerint, két kisgyerekkel hamarabb áteshetünk a jegyellenőrzési procedúrán, valamint egyből kerülőúton a beszálló tömeg elejére kerülhetünk. Ahogy elindultam, észleltem, hogy Krisztina nem jön utánunk. Vissza is szóltam neki, hogy jöjjön, hiszen együtt vagyunk, nem? A jegyellenőrző pultnál odasúgtam neki:

- Engem Kristófnak hívnak, árulja el a nevét, nehogy lebukjunk.

- Krisztina vagyok, de nyugodtan tegeződjünk. - súgta vissza.

Úgyhogy, kellemes visszautunk volt, jól elbeszélgettünk, segített a gyerekeket ellátni. Abban maradtunk, hogy felvesszük egymással a kapcsolatot, de ez még nem történt meg, sajnos.

Eddig tartott a mai matiné. Jövő héten a megérkezésünk utáni helyzetet vázolom fel, az aktuális napig bezárólag, hogy időben utólérjem magamat.

Jelen!

2013.09.11. 13:47

Mindenkinek sok boldog őszt kívánva jelentkezem újra.

Egyelőre bővebben nem tudok még írni, épp igyekszem utólérni magamat, de jövő csütörtökön a megszokott terjedelemben számolok be az aktuális történésekről.

Addig is, vigyázzatok magatokra!

Nyári szünet

2013.08.01. 07:00

Ez az utolsó bejegyzésem, mivel nyaralni megyünk. Nem tudom, hogy mikor folytatom, és pontosan milyen módon fogom folytatni a bejegyzéseket majd, de úgy tippelem, hogy szeptember közepén jelentkezem majd újra legközelebb.

Búcsúzóul egy párbeszédet jegyzek le, amely köztem és egy öregúr között zajlott a játszótér melletti parkban, ahova kisfiamat kellett kivinnem, hogy megsimogathassa a pad lábainál üldögélő kiskutyát.

 - Mennyi idős?

 - 21 hónapos.

 - Nagyon aranyos kisfiú, franciául is fog beszélni?

 - Remélem, igen, jár bölcsibe, azt gondolom, hamar megtanulja.

 - Nagyon jó, akkor akár elnök is lehet még.

 - Igen, ő is magyar, mint M. Sarkozy.

 - Tényleg, valóban, M. Sarkozy is magyar....

Persze, nem kívánom kisfiamat elnöknek, annál tisztességesebbre óhajtom nevelni, hogy politikus legyen, de a dialógus viccesre sikeredett, az öregúr pedig, a két oldalán üldögélő nénikékkel együtt aranyos volt.

Jó nyaralást!

Centi

2013.07.25. 07:00

Vágjuk már, vágjuk a centit. Persze, még két hét hátra van, de azért már félig-meddig nem vagyunk itt.

Újra nagy az átmenő forgalmunk, megérkezett Klári is, kétszer egy éjszakára, mivel Bordeaux-ba menet, és onnan jövet is itt szállt meg, mielőtt hazarepült volna. Azt hiszem, max három főt tudunk egyszerre fogadni, de csak akkor, ha elég lazán kezelik a helyzeteket, ami a negyven-egynéhány négyzetméteren való együttlakásból eredhet. Ha jobban belegondolok, akár többen is jöhetnek, csak az már igazi átjáróház lenne. Nem baj, legalább gyermekkoromra emlékeztetne! De most, jól megvoltunk, vasárnapra virradóra aludt itt Klári, egyszerre sógorommal és Jozefa unokahúgommal. Minden fekhely foglalt volt. Az éjszaka szerencsére extra esemény nélkül telt, kisfiam fél hétkor kelt, ami egészen emberi idő, nem kellett hozzá fél ötkor felkelni, mint oly sokszor mostanában.

Klári vasárnap hazarepült, a héten pedig irtó meleg van. Kisfiam a jövő héten már nem jár bölcsibe, tehát, ha marad a hőség, akkor nehéz hetünk lesz. Főképpen arra tekintettel, hogy az elmaradt oltásait jövő hétfőn fogjuk pótolni. Remélem, nem lesz semmi extra utána, legalábbis az eddigi oltásai után enyhe hőemelkedésen kívül más baja nem volt. Bízom ebben.

Szerdára kicsit beborult, egész délelőtt felhős volt az ég, ami pont jókor jött.

Nagyjából ennyit tudok most nektek írni az utolsó előtti hetünkről, a hazautazásunk előtt. Jó nyaralást mindenkinek!

Brutál

2013.07.18. 07:00

Kisfiúnkat, arra való tekintettel, hogy másfél-két hete Darth Vader-t megszégyenítő audio - tunning kiséretében veszi a levegőt, elvittük egy kiné respi-hez, ami talán légzési-gyógytornász névvel lenne leginkább nevezhető magyarul. Aki egy elég brutálisnak tűnő, de pár perces kezelés során gyakorlatilag kipréseli a páciensből a váladékot. Először fellazítja a tüdőben, majd kimasszírozza a torkon át. Annyira erőlködik közben a gyermek, hogy az arcán kis piros foltok keletkeznek, apró, elpattant hajszálerek nyomai. Viszont hatékonynak látszik, ezért nem csak múlt pénteken mentünk el, hanem ezen a hétfőn is, mivel a szakember azt javasolta. Majd, mivel hétfőn abban maradtunk, hogy kedden is elvisszük, ezért összesen háromszor voltunk ott. Nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel, tényleg egy jó dolog ez a fajta "gyerekkínzás", legalábis a külső szemlélő annak láthatja.

Megérkezett hétfőn sógorom, Jozefa unokahúgommal, akit az első két nap kisfiúnk teljesen mellőzött, és ez Jozinak nagyon nagy csalódást okozott. Próbálom rávenni arra, hogy foglalja le a fiatalembert, egyelőre szerda délben volt az első sikerélménye, remélem, hogy ez enm szegi kedvét, és a hátralévő két és fél hetes itt tartózkodása során nem lesz teljesen frusztrált.

Kislányunk egyébként nagy élvezettel nyúzza az unokatesóját, aki ennek nem örül minden esetben, de én igen, addig sem nekem kell bevetnem magam. Ez, csak azért nehéz most nekem, mert megint fáj a derekam, hétfőn kezdődött. Hál' Istennek nem az a fajta, mint a múltkor volt, de a hétfő és keddi napjaim elég nyűgösek voltak.

Egyébként, amikor sógorom megérkezett, anyázva hívott a St. Lazare pályaudvarról, mivel a csilli-villi bankkártyáját nem fogadta el a jegyautomata, és az aprót sem volt hajlandó bevenni. Megértem az indulatát, sokat utazik, eddig mindenhol teljesen jól tudta használni, nem érthető, miért pont itt nem működik a kártya.

Mivel a nyár elkezdődött, ezért a gyerekek nagyrészt a játszótéren vannak, mi is. Aholis kislányom rendre a fekete gyerekekkel játszik, általában ő az egyik leghangosabb, állandóan sikítozva kergetőznek, közben nyomja a francia-halandzsa nyelvet, amit kialakított, amiben egyre több az értelmes szó és kifejezés. Arról különböző teóriáink vannak, hogy miért pont a fekete gyerekekkel van jóban, de bármi is az oka, valamiért a fehérekkel nem szeret játszani. Kedden konkrétan faképnél hagyta a két fehér kislányt, akik játszani szerettek volna vele. Persze, elég undokok itt a gyerekek néha, ha olyan gyerekkel találkoznak, aki nem beszéli jól a nyelvet.

Anna továbbra is számolja a napokat, persze én is így vagyok ezzel, már szervezzük az otthoni programjainkat.

Meg még, ami kimaradt

2013.07.11. 07:00

A múlt heti bejegyzéshez tartozik, de csak csütörtök délután kaptuk kézhez kislányunk bizonyítványát. Bizony, az oviban az év végével értékelik a gyerekek teljesítményét. Nagyon büszkék vagyunk, mivel a nyelvi kézségeken kívül minden másban a legjobb értékelést kapta. Az igazgatónő megdicsérte, azt mondta, hogy nagyon jó tanuló, és a nyelvi lemaradást is szépen elkezdte behozni, de azért még dolgozni kell rajta. Ezt eddig is tudtuk, de ilyen jó értékelésre nem számítottunk. 

Ezért a remek bizonyítványért kapott egy görkorcsolyát. Hogy milyen színűt? Milyen színűt, milyen színűt, hát persze, hogy rózsaszínűt, kis virágokkal. Természetesen, hozzáillő rózsaszín, kisvirágos védőfelszereléssel, halálosan néz ki benne a kis szőke. Már egyszer elmentünk gyakorolni, 5 perces menet volt, de nem estem kétségbe, ez egy lassú folyamat lesz, remélem, hogy október végéig meg fogja tanulni annyira, hogy önállóan tud majd vele legalább gurulni.

Kisfiúnk újra beteg, egészen bizarr tüneteket produkál. A hőmérséklete teljesen indokolatlanul felmegy, majd magától visszesik a normál tartományba. Nem is értem, hogy mi ez, hiába vittük el orvoshoz, a bölcsiben meg magyarázkodni kellett, hogy nem vagyunk mi trehányak, de nem volt eddig semmi baja a hétvégén a gyereknek. Persze, láza nem volt szerdán, de van egy fogadásom, hogy csütörtökön, csak a bölcsi tiszteletére lesz.

Mivel az eddigiektől eltérő infókat hallottam a saját társadalombiztosítási lehetőségeimmel kapcsolatban, ezért kedden elmentünk kislányommal Argenteuil-be az AMELI irodájába. Kicsit dekoncentrált voltam, ennek következtében előbb elmentünk Cergy-be, ahol a CAF található, és pont az ellenkező irányba van. Na mindegy, plusz 20 km. De a hivatalban, miután a recepción nem hagytam magam lepattintani, egy nagyon kedves hölgy fogadott, aki mindent el is mondott, jogosult vagyok Anna révén a TB-re. Ezért aznap, mikor ez a bejegyzés megjelenik, elmegyek, leadom a papírjaimat. Úgysem lesz belőle szeptember előtt semmi, mivel mindenki elutazik júliusban.

Grátiszként, szerdán meg akarták nősíteni kisfiamat. Történt, hogy a játszótér kerítésébe kapaszkodva csodálta a fiatalember a közeli ringlispílt, ami mellett két 14 éves lányka ült. Akik, ahogy meglátták a bámuló kék szempárt, azonnal odajöttek, elkezdtek gügyögni, és a következő párbeszéd hangzott el köztük:

 - Hú, de szép kék szemei vannak!

 - Tényleg nagyon kék, szerintem menjél hozzá feleségül!

 - Nagyon cuki, mennyi idős lehet?

 (Itt megmondtam, hogy 20 hónapos.)

 - Akkor csak 12 év a korkülönbség!

 - Ugyan már, de tényleg gyönyörűek a szemei, hogy hívják?

Erre nem számítottam. Lesz mitől tartani, azt hittem, csak a kislányomat kell majd óvni, de úgy látszik, akinek itt kék szemei vannak, az veszélyben van! Annyira azért nem lesz szörnyű sorsa a fiatalembernek, úgy vélem. 

Érik a gyümölcs

2013.07.04. 07:00

Nagylányunk megtanult olvasni. Na jó, nem de úgy tud csinálni, mintha. Történt hétfő este, a meseolvasás után, hogy kitalálta, hogy most ő olvassa el nekünk a mesét. Szerepcsere, az vicces tud lenni. Maszat-könyvet olvastam előtte fel, tehát azt kezdte ő olvasni. Ami abból állt, hogy a képekről előhívta a móriájából a hozzá tartozó szöveget. De, ami döbbenetes volt a dologban, hogy kisebb tévesztéseken túl, fel tudta mondani a szöveget. Persze, már egy "párszor" elolvastuk neki ezt a mesét, de akkor is meglepődtünk rajta. Főleg, mivel ugyanazt a színjátékot adatta velünk elő, csak fordítva, amit én szoktam vele, amikor ezt a mesét olvasom. A mesében a főhős egy Maszat nevű kisfiú, aki a konyhakertben megkeresi az elbújt zöldségeket. Amikor megtalál egyet, akkor annak a nevét nem én olvasom fel, hanem kislányomnak kell mondania, mi a képen látható zöldség. Így már legalább ismeri a könyvben szereplő zöldségeket, és nem akad össze a nyelve sem a karalábétól.

Szóval, ahogy feküdtünk a két oldalán, elolvasta nekünk a mesét, vagy ötször, és amikor egy zöldséghez ért, rámutatott, majd rámnézett, várva, hogy mondjam a nevét. Engedelmes papa voltam, mondtam. De amikor fel akartam ülni, megcsipkedte az arcomat, és azt mondta: "Feküdj csak vissza, nagy huncut vagy!".

A szerepjáték szokatlan volt, de elfogadtuk a szerepünket, nem lázadtunk, szófogadó szülők voltunk, ami a meglepetésnek is köszönhető, illetve annak, hogy leányunk teljesen természetesen viselkedett a "szülői" szerepében.

Nemrég lett négy éves, mi lesz később?

Az oviban, az év végére tekintettel odaadták az év közben készített munkákat. Nagyon szépen, tematikusan foglalkoztak a gyerekekkel. Kislányunk rajzai szépen összefűzve kerültek hozzánk. Nagyon büszkén lapozgatta, mutogatta őket. Döbbenetes a fejlődése, ami jól követhető, mivel hónapra van bontva az anyag.

Kisfiunk is alakul, megint a fogaival nyüglődik és éppen pohárból tanul inni. Aminek következtében a környéke úszni szokott, mikor nekiveselkedik, de ezt is meg kell tanulni.

Anna pedig felvételt nyert a francia gyógytornász-kamarábam egy szerda délutáni elbeszélgetést követően.

És én? Velem semmi nem történt, majd talán kicsit később.

Kellemes csütörtököt és pénteket, és persze hétvégét is.

Füstbe ment kútbaesés

2013.06.27. 07:00

Terveim teljes mértékben kútba estek, már ami az utolsó, még egyedül eltölthető keddi és csütörtöki napokra vonatkoztak.

Ugyanis gyermekeink más-más módon, de egyszerre megbetegedtek, ezért egész héten itthon lesznek, legalábbis most úgy látjuk. Szóval, ennyit a nyugis keddről és csütörtökről, jövő héten már nincs ovi, viszont bölcsi az lesz egész júliusban, tehát a kedd és a csütörtök az a nagylányommal töltendő, hétfő, szerda és péntek pedig két gyerekes napok lesznek. Sportosnak sportos, de az vígasztal, hogy Jozefa unokahúgom ebből azért 3 hetet nálunk lesz. Hehehehe! Még nem is tudja, milyen jó is lesz neki! Na jó, a viccet félretéve, nem fogom minden nap a nyakába varrni a gyerekeket, de azért könnyebb lesz, ha itt lesz, akkor a nagyobbik biztos, hogy könnyebben lefoglalható lesz.

Anna és én is eléggé szét vagyunk esve, már nagyon várjuk, hogy kicsit pihenhessünk, ami a hazautazásunk első hetében várható, ugyanis kedvenc anyósom egy hétre elviszi a gyerekeket. Ami remélhetőleg nem csak nekünk, hanem neki és a gyerekeknek is nagy örömet fog okozni. Én már nagyon várom, a HTB-k élete ugyanis valóban sokszor játék és mese, de az agyrothasztás és az idegrendszer teljes leamortizálása, akár napon belül több alkalommal is elő szokott fordulni. Az, hogy az agysejtek estére csppfolyósítva lötyögnek az ember koponyájában, teljesen normális két gyerekkel, ha nem lehet kimenni valahova. Márpedig az időjárás eddig nem volt kegyes hozzánk. Tegnapelőtt kisfiamat polársapkában vihettem csak ki az utcára, olyan borús volt és nagy szél fújt. Ma reggel arról beszéltünk, hogy, ha így marad az időjárás, akkor ma este már be kell fűteni. Jó, mi? Június végén.

Ennyit a sirámokról, most pedig elbúcsúzom, hív a teregetni való.

Apám kedvenc válasza volt a címben idézett fiktív filmcím, amit arra a kérdésünkre válaszolt rendszeresen, ha meg szerettük volna tudni, hogy mi lesz aznap este a TV-ben. Amit gyerekként természetesen nem nézhettünk.

Szóval, újabb CAF körhöz értünk, és úgy érzem magam, mint akire visszanézett az a bizonyos, komoly látásbeli kihívásokkal küszködő férjezett hölgy. Ugyanis a CAF levelet küldött, hogy mégiscsak újabb dokumentumokra van szüksége. Hétfőn érkezett a levél, Anna aznapra és hétfőre is szabit vett ki, már két hete, hogy egy kicsit pihenhessen. Na, amikor hazaértem az oviból, ahol segítettem kb 1,5 órát a csoportban, a levél várt az asztalon. Itt volt Iza, kedvenc gyermekfelvigyázónk, aki épp elhagyni készül minket, de ez most mellékes. Pontosabban cseppet sem mellékes, nagyon is fontos, csak a téma szempontjából elhanyagolható. Az viszont semmiképpen nem elhanyagolandó, hogy itt volt, ugyanis Annán, és rajta kívül kisfiúnk is itt volt, akit azzal a lendülettel rá is bíztunk, mi pedig elmentünk ketten a CAF-be, azzal az elhatározással, hogy az asztalra csapunk. Teljesen belehergeltük magunkat a témába az odaúton. Amikor megérkeztünk, alig lézengett pár ügyfél az irodában, így hamar sorra kerültünk. Kiderült, hogy azért kérnek olyan dokumentumokat, amiket már leadtam, mert olvashatatlanul másolták le őket! Ez azért kiverte a biztosítékot. Persze, egy új igényük így is van: prezentáljak nekik vagy újféle, 3 nyelvű, vagy hiteles fordításban saját anyakönyvi kivonatot. Ezért ráuszítottam egyetlen nővéremet a budapesti anyakönyvi hivatalra. Aminek ő a legkevésbé sem örül, de megértette, hogy nekünk miért is annyira fontos ez a kérdés.

Sok rosszat el lehet mondani arról, hogy Magyarországon hogyan is megy a hivatali ügyintézés, de amit edig a CAF-nál tapasztalhattunk, az minden rémálmomat felülmúlja.

Amit postán küldtem nekik, azt állítólag nem kapták meg, félidőben párhuzamosan két külön ügyként futatták az ügyünket, egyiket Anna, másikat az én nevem alatt, két hónap alatt nem voltak képesek az előző körben kiküldeni egy hiánypótlást, most pedig kiderült, hogy képtelenek olvasható fénymásolatot készíteni, valamint most találják ki, hogy az én anyakönyvi kivonatomra is szükségük van. Ami a legszörnyűbb az egészben, hogy a helyiek szerint ez az eljárás teljesen megszokott, ebben semmi rendkívülit nem lát egy átlag francia. Az a közkeletű elképzelése az egyszeri polgárnak, hogy a CAF ilyen, mindenkit szívatnak.

Egyébként köszönjük kérdésed, jól vagyunk, a Pole d'emploi-ban két nagyon kedves sráccal volt egy beszélgetésem, akik el voltak hűlve, hogy milyen jól beszélem a nyelvet, persze, a viszonyítási alappal van szerintem nekik gondjuk, nem az én nyelvtudásom kiemelkedő, sőt. Mindenesetre megtudtam, hogy ha csak szeptembertől tudok dolgozni, akkor majd új időpontot kell kérnem, annak érdekében, hogy tudjanak segíteni, illetve elkezdték intézni a beiskolázásomat egy nyelvtanfolyamra, ahova ősztől járhatnék, és a színvonal magasabb, mint amit eddig tapasztaltam.

Az időjárás továbbra is hektikus, ma például arra keltünk, hogy szakad az eső, és egybefüggő vastag szürke felhőréteg takarja az eget. Majd délután egykor a nap szikrázón kisütött, és süt süt és azóta is csak süt, aminek eredménye olyan klíma, ami általában az esőerdei fajok szaporodásának kifejezetten kedvező. Ellenben, az európai népesség nagy eséllyel feldobja a bakancsot a 97%-os páratartalom, szikrázó napfény kombótól. Mi még kitartunk, ki tudja, meddig?

süti beállítások módosítása